Belivek_1-56.indd

Az idén március 19-21-ére esik a zsidóság legvidá- nagybátyja, aki az árván maradt lányt fölnevelte, a mabb ünnepe, a Purim, amit külsőségei alapján sok palota kapujában kihallgaĴ a, hogy néhány udvari helyüĴ a zsidók farsangjának tekintenek. Jelmezbál- ember Ahasvérus életére tör. Megüzente Eszternek, ok, karnevál, tréfás színielőadások, sikamlós mu- így közreműködésével a király az utolsó pillanat- latságok, közösségi játékok, ünnepi lakomák, óriási ban megakadályozhaĴ a a készülő merényletet. Nem ivászatok járják ilyenkor. Az utóbbit is illik komo- tudni, hogy főminisztere, Hámán rokonszenvezeĴ -e lyan venni, hisz még évszázadokkal korábban is ne- a leleplezeĴ személyekkel, az azonban írva vagyon, hezen kikerülhető vallási parancs volt a – fi noman hogy gyűlölséggel tekinteĴ a zsidókra. „Van iĴ egy szólva – megkótyagosodás. (A férfi aknak annyi bort nép, szétszórva és szétszéledve a népek közöĴ ki- kelleĴ inniuk, hogy „ne tudjanak különbséget tenni rályságod minden tartományában. Törvényük kü- az átkozoĴ Hámán és az áldoĴ emlékű Mordecháj lönbözik minden más népétől, s a király törvényeit közöĴ ”.) Ma már persze jó szívvel elnézik a sza- nem tartják be. Nem érdemes hát megtartanod őket” bályszegőket, de legalább a makacs „hagyomány- – mondogaĴ a a királynak. Talán, ha tudja, hogy sze- őrzőkre” sem haragudhatnak. Előírás az is, hogy reteĴ és életmentő felesége is zsidó, a király köny- a Purim alkalmával legalább egy embertársat meg nyebben ellenáll a kísértésnek. Erről azonban mit kell ajándékozni két olyan dologgal (étellel, itallal), sem tudoĴ , mivel Eszter ezt nem kötöĴ e az orrára. ami azonnal elfogyasztható. Innen van a kölcsönös, Így aztán főembere, Hámán hosszú, konok és szívós kedves és bőséges vendégjárás, illetve a jókedvű gyűlölete – ha másként nem, kapzsiság formájában traktálási kényszer. A rokonok, barátok, ismerősök – átragadt a királyra is. Megadta Hámánnak az enge- süteményeket küldenek egymásnak. A sanyarúbb délyt, hogy egyetlen napon a birodalmában élő va- sorsot élő családokról sem feledkeznek meg, hiszen lamennyi zsidót kiirthassa, s az ezért felajánloĴ tíz- ilyenkor vallási előírás legkevesebb két szűkölkö- ezer ezüstöt (amely vélhetően az elpusztítoĴ ak hátra dő megajándékozása is. Többnyire a hagyományos maradó vagyonból származoĴ volna) a kincstárába zsidó sütemények, a fl ódni és klidni, vagy az ehhez szállíthassa. Az akciónak hirtelen és meglepetéssze- az ünnephez kötődő, szilvalekvárral töltöĴ Hámán- rűen kelleĴ volna végbemenni, hogy elejét vegyék táska, kap helyet az édességküldeményekben. (Ez a menekülésnek, kincsmenekítésnek. Hámán ezért utóbbi egyes források szerint arról kapta nevét, azt javasolta, hogy a megfelelő dátumot sorsolással hogy Hámán fülére, mások szerint Hámán süvegére válasszák ki. (A Purim szó jelentése is ez: sorsvetés.) A készülődés titka miaĴ jó ideig Esztert sem en- Az ünnep ugyanakkor az április elsejei bolondo- gedte a maga közelébe a király. Ismét bebizonyo- zásokkal is rokonságot tart, hiszen a zsidó hagyo- sodoĴ azonban: minél többen őriznek egy titkot, mányokban ez a beugratások, a különös tréfák (a az annál kevésbé titok. IĴ pedig hírvivők százai stiklik) ideje. A társaságban mulatozók már jó előre vágtaĴ ak szerte a tikos üzeneĴ el, a tömeggyilkos- készülnek is erre. Ami azonban az ünnep igazi kü- ság tervezeĴ időpontjával. Újabb és újabb emberek lönlegességét mutatja az az, hogy a tórai hagyomá- ismerték hát meg a szörnyű terveket. Az egyik be- nyokhoz mélységesen ragaszkodó vallás gyakorlói avatoĴ elkoĴ yanthatoĴ valamit, így ez az elgondo- ilyenkor purimi rabbit is választhatnak maguk kö- lás is Mordecháj fülébe jutoĴ . A szokásos eljárást zül, aki – kizárólag ezen a napon – mosolyfakasztó alkalmazva meg is üzente unokahúgának. Eszter módon magyarázhatja a szentírásba foglalt törté- ez alkalommal tehetetlennek érezte magát, hiszen halálos ítélet járt annak, aki hívás és engedély nél- Purim előestéjén és reggelén minden zsinagó- kül lép a király belső házába. Őt pedig nem hívták. gában felolvassák Eszter könyvét, amelyet a nők Egy újabb kétségbeeseĴ levélváltás után, a fenye- és gyerekek is kötelesek végig hallgatni. Elterjedt geteĴ ség nagyságát felismerve mégis úgy döntöĴ , szokás, hogy ahányszor csak elhangzik a gonosz magára húzza a veszedelmet s a zsidók közül első- ként néz szembe a halállal. Férje azonban, amikor Az ünneplésre okot adó történet nagyjából a kö- rátört kegyesnek bizonyult. Nem adoĴ parancsot a vetkező. Ahasvérus perzsa király a nejét, mivel az kivégzésére, sőt elfogadta a másnapi vacsorameg- szigorú parancsa ellenére sem kívánt a vendégei hívást is. IĴ aztán feltárta előĴ e származása titkát. előĴ fátyol nélkül mutatkozni, elűzte és megöleĴ e. Bátran felidézte, hogy miként menteĴ e meg a zsidó Hiánya hamar megmutatkozoĴ , ezért pótlására ké- Mordecháj révén a zsidó Eszter az egyáltalán nem sőbb birodalma minden zugából új feleségjelölteket zsidó király életét, s mekkora hálátlanság ezért őket hozatoĴ . Így került oda a zsidó Eszter is. A királynak és népüket is megöletésre ítélni. Érzelemkitörése a sok ezer szűz közül pont őrajta akadt meg a sze- és remek érvei sikeresnek bizonyultak, a kelekótya me, beleszereteĴ a szépséges teremtésbe s rögvest uralkodó lefújta az akciót, s kihirdeĴ eĴ e, hogy biro- feleségül veĴ e. Egy alkalommal Mordecháj, a lány dalma minden szegletében biztonságban élhetnek, szabadon költözhetnek, gyülekezhetnek azontúl Hámánok ármánykodásait. A kirekeszteĴ ség, a rej- a zsidók. Végül Hámán került arra az akasztófára, tőzködés, a folytonos életveszélyben, menekülésben élés és a pusztulás több évezredes gyökerű taktikáit, A közel két és félezer évvel ezelőĴ i népirtási kí- gyötrelmeit. A Purim – legalább egy napra – feled- sérlet meghiúsulását ünneplik a zsidók Purimkor. teti mindezeket. Ezért is lehet örömök öröme e nap. Talán az sem véletlen, hogy közülük a diaszpórában Az idő végén minden ünnep megszűnik, kivéve a élők körében a legelevenebb, legszínesebb az ün- Purimot – olvasható a zsidó szentírás-magyarázat- neplés. A szétszóraĴ atásban élők a saját bőrükön is ban –, mert a Purim örökké fennáll. Talán írás se kell sokszor megtapasztalták, családi életsorsokon nem- hozzá… a lelkükben érzik az örömködők.
zedékről nemzedékre megtanulták a mindenkori Az egyszeri-kétszeri fánk
Farsang utóján
Fánkot sütöĴ nagyanyánk… Volt öröm! Egy üst zsír feketélleĴ a tüzön.
Nagyanyó kiált: „ElfogyoĴ a fánk!” félrevezető kiáltások a ködben, ki nem bogozható szagok csalétke oĴ , hol szomjas szelek kerülgetik a cégért, HoloĴ kezdeĴ már esteledni ránk.
s az elmulasztoĴ alkalmak vinnyogva sírnak, OĴ a sok fánk, és nem volt semmi fánk! Mit csináljunk? – gyomrunk is korgoĴ , Kiktől koldulok, nékik adnám mindenem, Nyálunk is csorgoĴ , fényesült a szánk: Csak hűlt a fánk és parázsloĴ a fánk… Ferde képű vakremény jár előĴ ük, nyomukban évtizednyi másnaposság, lankasztó eseménytelenség „Átszaladok a szomszédba!” – mondom én… Jaj, úgy röstellem – húzódoĴ szegény, póznára szúrt, kivájt tökhéjban gyertyaláng.
„IĴ egy garmada fánk, és semmi fánk…”Se fánk – se fánk… Hát akkor mi legyen a vacsoránk?Zsíros kenyérhez volt sónk, paprikánk.
Nem oly fi nom volt, mint valami fánk,De került másnap jó akácfa-fánk,S irral-pirral mégis kisültAz egyszeri-kétszeri fánk.

Source: http://nemzetisegek.hu/repertorium/2011/01/belivek_24-25.pdf